Az egész élet egy nagy stratégiai játék, s ha így fogjuk fel, akkor megőrizhetjük a derűt, a lelkesedést, felvérteződhetünk a kitartás, és a túlélés képességeivel. Többször hozott engem is olyan helyzetbe az élet, amikor kilátástalannak tűntek a dolgok - meséli Szemenyei István. De szerencsére minden helyzetből sikerült jól kijönnöm, tapasztalatokkal gazdagodva, megerősödve.

Sokszor kellett stratégiát alkotnod?

Valahogy mindig bevonzom azokat a feladatköröket, ahol fontos stratégiát alkotni, célokat kitűzni, és ezek szellemében valamit felépíteni. Amikor 1994-2000-ig a Rudasban igazgatóhelyettes voltam, nagyon termékeny, sokat tanulós korszakát éltem az életemnek. Ebben az időben lett az iskolának új arculata, bővült a képzési repertoár, kialakítottunk máig működő programokat. Aztán a sors egy másik irányba sodort egy időre, s 2000-2011-ig részt vehettem az önkormányzatnál az akkori sportiroda munkájában.

Itt igen sok, mára már hagyománnyá vált rendezvény elindítása kötődik a nevedhez.

Igen, s itt megint visszaköszön, hogy az átlagnál talán jobb szervező készséggel vagyok megáldva. Azokban az időkben célul tűztük ki, hogy

felpezsdítjük a város életét közösségi- és sportrendezvények indításával.  Így született meg, a ma már országos hírűvé vált Parázs Varázs Grill Party, ami mára három napos családi hétvégévé terebélyesedett, életre hívtunk utcai sport rendezvényeket, megalakítottuk a fiataloknak értelmes elfoglaltságot biztosító Ifjúsági Információs és Tanácsadó Irodát. Ebben az időben ismerkedtem meg Radulovics Bojanával, s kerültem közelebbi kapcsolatba a kézilabdával. Ha visszagondolunk: Boki kapta a felkérést a város vezetőitől, hogy a helyi kézilabdát megújítsa, és létrehozzon egy akadémiát. Ebbe a fejlesztési munkába, mint akkori sportiroda vezető belecsöppentem, aztán ahogy haladtunk előre, ebből egy nagyon szoros és sikeres munkamegosztás lett. Bokival a ma is működő rendszert együtt találtuk ki, építettük fel. Közben 2011-ben ismét egy váltás következett, hiszen – mivel óraadóként folyamatosan visszajártam tanítani a Rudasba, és sosem tudtam elszakadni első munkahelyemtől – megpályáztam az igazgatói széket, amit el is nyertem.

Eljutottunk a jelenbe, a Rudas Szakgimnázium igazgatója, mellette a Kézilabda Akadémia ügyvezetője vagy, amikor is félve kérdezem meg, nem vagy picit fáradt?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy néha nem. De feladatok várnak rám, hiszen most ismét megválasztottak a Rudas igazgatójának 5 évre. Tovább fejlesztjük a Kézilabda Akadémiával közösen kialakított modellt, s dolgozunk annak továbbfejlesztésén. Ez is stratégia. Összehangolni a sportot a tanulással. A Rudas a Kézilabda Akadémia háttér iskolája, a középiskolás sportolók ide járnak tanulni, itt laknak a kollégiumban, így egy rendkívül szoros együttműködés alakult ki az iskola és az akadémia között. Izgalmas a modell, hiszen nagyon komoly személyes kapcsolati háló húzódik a rendszer mögött, így egyetlen fiatal sem kallódik el.

Ügyvezetés, iskolaigazgatás, hogyan fér össze a kettő?

Nagyon nehéz dolog, de az idősávok jól kiegészítik egymást, hiszen a sport tekintetében inkább a délután, az este érdekes, illetve a hétvége. Az iskolai munkám pedig inkább a napközbeni sávot tölti ki. Természetesen egyik sem működne az engem körbevevő nagyon jó csapat nélkül. Hiszen az évek során folyamatosan helyt kellett állnunk az iskolákat érintő változások tengerében, s nem kis munka volt elérni azt, hogy 36 főről 200 főre bővüljön a kézilabdázó lányok száma az Akadémián. Az együttműködésünk mindenki számára gyümölcsöző, hiszen mindkét rész profitál ebből. A kollégáknak is plusz munkát tudunk biztosítani, a sport osztályba 40 feletti a jelentkezés, a kollégiumban egy szintet töltenek meg a kézisek. Munkahelyeket, feladatokat teremtenek a gyerekek, s közös pályázati lehetőségek jelentek meg. Az akadémia ötéves fennállása alatt közel egy milliárd forint külső forrást hozott a városba, ami gazdaságilag sem elhanyagolható.

Ambiciózus ember vagy?

Nem feltétlenül. Szeretem, ha az adott környezetben jól mennek a dolgok, szervezői, vezetői attitűd bizonyára van bennem, de a vele járó konfliktusokat nem szeretem. Lelkizős típus vagyok.

Itt segíthet be a család.. ?

Így van. Felségemmel egy munkahelyen dolgozunk. Három gyermekünk van, mindegyikük saját úján jár már. Édesanyám, nővérem szerencsére itt él a városban. A lelki sérülések, a néha megtaláló kritikák, intrikák feldolgozásában valóban rengeteget segítenek nekem. Jó „csapat” vagyunk, otthon is. Ez a legfontosabb számomra a nem túl ráérős életemben.

Beszter
NapiHami csoport - www.napihami.hu