Kezdjük a beszélgetést egy rövid történelmi visszatekintéssel!

A Jószolgálati Otthon, 1990-ben az első önkormányzati intézményként jött létre. Én kicsit korábban a kisegítő iskolában dolgoztam, majd lettem a jelenlegi épületünk helyén működő óvoda tagozatvezetője. Akkoriban foglalkoztató iskola és óvodai tagozat volt az épületben, ami a Móra iskola  kihelyezett tagozata volt. Így 3-4 helyen dolgoztunk.

Mi volt a kezdeti reakció, amikor megálmodtátok ezt a jelenlegi formát?

Ez egy érdekes kérdés. Ami leginkább motivált a létrehozásában, az volt, hogy szembesültem a ténnyel, hogy az utógondozás nem történik meg, vagyis ha valaki végzett a Móra Iskolában, s hazakerült, vagy ki tudja hová, a fejlesztésben

kapott tudása sokszor elveszett. Komoly feladatunk elsőként a szülők meggyőzése volt. Meg kellett értetni velük annak fontosságát, hogy gyermekeik társaságban töltsék a napjaikat, kapjanak ingereket, tanulhassanak, s további fejlesztést kapjanak. Érdekes módon egész nagy volt az ellenállás. Kaptunk hideget, meleget is.

Dr. Kovács Pál volt, aki szívügyének tekintette, hogy az akkori óvoda épület átalakításából kinőhesse magát az otthon. Én a pályázatírásban és az együtt gondolkodásban álltam mellette. Amikor a Móra Iskola a jelenlegi helyére költözött, akkor összevonás történt, s így szabadult fel a jelenlegi épületünk. Így elérkezett az idő, hogy az álmunk megvalósuljon.

Egyenes út vezetett, ahhoz, hogy Te vezesd az intézményt?

Nem gondolom. Szorgalmaztam a létrejöttét, de nem gondoltam a magaménak, olyan értelemben, hogy éreztem a szükségességét, de nem szándékoztam igazgatni a házat. S aztán megkaptam a felkérést, hogy koordináljam az indulást, bábáskodjak felette. Egyedül voltam. Két hónap alatt meg kellett találni az ellátásra szorulókat, felszerelni az épületet, kollégákat toborozni. Apróságnak tűnik, de rengeteg mindenre figyelni kellett, például, hogy hol legyen a kapcsoló…

S ez most már hosszú ideje a tiéd.

A miénk. A kezdetek óta a számomra fontos elveket követem és megkövetelem. Szeretném, ha a rendszer ezt töretlenül vinné tovább, hiszen mára rendszerben gondolkodunk. Anno 20 ellátottal indultunk, jelenleg itt a napköziben 55-en vannak, a másik, bentlakásos ház pedig 38 fővel működik. S körülbelül 70-80 főt érünk el a támogatói szolgálatunk révén.

Jó csapat áll mögötted, a kollégáid mennek veled? Sikernek éled meg, amit elértél.

Igen, jó csapat van mögöttem, közösen álmodunk.  S talán ennek is köszönhető az a dolog, ami nemrég történt velünk, s ha ezt meghallod egyértelmű lesz a válaszom.

S ez a legnagyobb sikertörténet, a 42 éves pályám során.

Nem gondoltam, hogy a napi rutinból ilyen szinten kimozdíthatja az embert egy csodálatos esemény. Folyamatos munkában, ötletelésben vagyunk. És ekkor, a Divatbemutató, a Szociális Munka Napja eseményei, s megannyi más szervezés, program után egyszer csak létrejön valami, amit nem mi hozunk létre, hanem az ellátottjaink önállóan. Teljes titokban megleptek minket! A titok pedig az volt, hogy készítettek mindenkinek egy személyre szóló ajándékot, egy papír szívet, s abba beleírtak egy gondolatot, mindenki arról az emberről, akit kiválasztott…

A hangfelvételen néma csend…

S a hosszas néma csend után megállapítjuk, hogy igen, ez a siker. Amikor önzetlenül adsz, adsz, s teszed ezt, mondjuk hosszú évekig, s egyszer csak ér egy ilyen, igazán szívből jövő rád gondolás, köszönet, hála, elismerés, s mindez egy aprócska papír szív formájában, néhány rólad érzett gondolattal érkezik.

Beszter
NapiHami csoport - www.napihami.hu