Mikor az ember arra az elhatározásra jut, hogy végérvényesen összeköti az életét valakivel, vagyis házasságra adja a fejét, ábrándozni kezd az esküvőjéről. Kezdi beszélgetésünket Palkovics Katalin, az Ibolya Virágbolt tulajdonosa. Köztudott, hogy maga az „esküvő” szó a házasulandó pár esküjére utal. A régi hagyományok szerint, a mi kultúrkörünkben az esküvő reggelén a vőlegénynek ki kellett kérnie a menyasszonyt a szüleitől. Az arát a vőfély búcsúztatta a háztól. Mindezek után a nászmenet és a nászpár elindult a templom felé, ahol a pap összeeskette őket.

Ezután a vőlegény és a menyasszony külön-külön hazament a családjához ebédelni. Később a vőlegény elment az aráért, s elvitte

magához. A vőlegény házában egy sor beavatási ceremónián vett részt az ara, amik teljesítésével ő is a család részévé vált. Este került sor a vacsorára, a vigadozásra, mulatozásra. Sokáig tartotta magát a lakodalmi sátor hagyománya, amit gerendákból és ponyvákból készítettek el. Hagyomány volt még az esküvői kalács kínálása, amiből mindenkinek enni kellett, a jókívánságok jeleként.

Mit szólnál, ha ma egy ilyen hagyományos esküvő előkészületeire kérnének fel?

Különleges élmény lenne mindenképpen. Sajnos elmondhatom, hogy a mai korban, sok ifjú pár nagyon elrugaszkodott a valóságtól. Talán nem túlzok, ha azt mondom erősen elamerikanizálódott a mi gyönyörű szokásrendünk. Ami viszont nagyon jó dolog, hogy az elmúlt évekhez képest megsokasodtak az esküvők.

S a kérdésedre visszatérve azt tanácsolnám a házasulandóknak, hogy először is igazítsák az esküvőjüket a saját stílusukhoz, értem ez alatt például azt, hogy egy kis törékeny, szőke lány, ne akarjon fekete, vagy piros kiegészítőket az esküvőjén, mert nem fogja magát jól érezni benne. Márpedig akkor éppen ez az elsődleges cél. Ha a házasulók jól érzik magukat a saját lagzijukban, akkor mindenki jól fogja. Ezt segíthetem talán néhány jó tanáccsal:

Az előkészületek során minden területen a megfelelő szolgáltatót válasszuk ki. Ebben segíthet mindenkit a városunkban is minden évben megrendezett Esküvő Kiállítás. Örök érvényű igazságként, ha máskor nem is, de itt fogadjuk el, hogy a minőséget meg kell fizetni! Ha erre nincs lehetőségünk, akkor az igényeket kell górcső alá venni és átgondolni.

Ne csak a menyasszony vegyen részt az előkészületekben, legyen részese ennek, például a virágcsokor rendelés kapcsán a vőlegény is. Így máris visszacsatolunk a régi korok hagyományához, a kikéréshez. Segítség őket a rokonok, koszorúslányok, főleg a nagy napon!

Ha kiválasztottuk a megfelelő helyszínt, akkor igyekezzünk annak stílusához is igazítani a dekorációt, s bátran bízni ezt például ránk, hiszen nagy gyakorlattal, szépérzékkel varázsolunk meghitté, vagy éppen bohémmá egy lagzit, ha egy kis előzetes útmutatást kapunk.

A régi korok sátoros lakodalma mára sajnos szinte luxusmegoldásnak tekinthető, s bár gyönyörű egy szabadtéri esküvő, de figyeljünk oda arra, hogy nehogy kedvünket szeghesse a nagy napon egy hirtelen jött zápor!

Bármennyire is retrónak tűnhet, igenis van létjogosultsága szerintem a vőfélynek, (ma ceremónia mesternek), hiszen ő az egész est alatt segíti a pár munkáját, egységet tud kovácsolni a násznépből.

Egy apróság még, amivel talán őseink jobban bántak, mint mi, ez pedig a megköszönő ajándék. A mai esküvőkön ez néha indokolatlanul eltúlzott szerepet kap, a lényegét pedig elveszti. Ha egy apró desszert, bon-bon lesz az asztalon a vacsora lezásáraként, az sokkal élményszerűbb ajándék, mint bármilyen „porfogó” tárgy, hosszú évekig a polcon, ide-oda rakosgatva. S nem mellesleg itt is spóroltunk egy kicsit.

Végül is azt tanácsolom mindenkinek, hogy legyen Önmaga az esküvőjén, s ami a legfontosabb érezze jól magát! Zorán dalának szövegrészlete illő kép a gondolataim végére:

„És most jók vagyunk, rendes gyermekek
Körben szép ruhák, tágra nyílt szemek
Nézd, az emberek mind-mind angyalok
Együtt élnek át épp egy szép napot”

Beszter
NapiHami csoport - www.napihami.hu